Mi a spiritualitás?
Pallas Nagy Lexikona így definiálja ezt a fogalmat: "Világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve". A magyarázat kiemeli, hogy "A spiritualitás több vallás közös alapelvét is jelenti, de nem a vallás gyakorlása. (…) A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való – nem öncélú – hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál" (…) A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell, hogy legyen, mint a természet véletlen egyszeri és megismételhetetlen játéka."
Ugyanakkor A magyar nyelv értelmező kéziszótára alapján a "Filozófia: Idealista módon az élet jelenségeit, a való világot – az anyagi valóságtól elfordulva – tisztán szellemi szempontból értékelő, a tudat elsődlegességét hirdető."
A két meghatározás szépen kiegészíti egymást, ezért is idéztem mindkettőt.
A spiritualitás nem vallásosság. Nem feltétlenül jelenti, hogy elfogadod bármelyik egyház tanítását vagy, hogy hiszel Istenben, Allahban vagy Brahmanban. Kiváló példa erre a Zen Buddhizmus, ahol nem találkozunk istenségekkel, pedig kifejezetten spirituális tan.
A spiritualitás egy olyan életvitel, amely során minden gondolatunkat, cselekedetünket igyekszünk egy rajtunk túlmutató, nagyobb jó rendező elvéhez igazítani. Tudomásul vesszük, hogy a létezés nem áll meg a materiális világ nyújtotta lehetőségeknél (vagy ha jobban tetszik illúzióknál). Folyamatos fejlődési igény jelenik meg bennünk, amelynek - ha szabad ilyet megfogalmazni - célja önmagunk meghaladása.
A spiritualitás másik ismérve a jelenlét. A magyar nyelv csodálatos, hiszen a szóban nagyon érzékletesen benne foglaltatik annak jelentéstartalma: jelen-lét. (Ugyanakkor rendkívül érdekes az angol 'present' szó, ami a jelen lévő mellett még ajándékot is jelent. Csodálatos, hogy milyen mélyre mutató ugyanannak a szónak ez a két jelentése…) Jelenlét alatt a spirituális tanok azt értik, hogy minden egyes pillanatban a jelen cselekvésére, eseményeire irányítjuk figyelmünket és nem merengünk a múlt hibáin vagy szépségén, valamint nem tervezzük folyamatosan a holnapot, hogy "majd ott mennyivel jobb lesz minden…" A jelen számít, az itt és most. Ezt tanítja Jézus és ezt a tudást adja át nekünk Buddha is.
A Kenneth S. Leong által írt Jézus zen tanításai című könyvből idézem a következőket:
"A pokol ott kezdődik, hogy nem élünk benne a pillanatban. C.S. Lewis, két ördög közötti képzeletbeli párbeszéd formájában a következő gondolkodást fejti ki:
Az a dolgunk, hogy elvonjuk őket [az embereket] az örökkévalótól és a Jelentől. … Jobban járunk, ha állandóan a Jövőben élnek. Biológiai szükségleteik már úgyis eleve ez irányba terelik szenvedélyeiket, úgyhogy a Jövővel kapcsolatos gondolataik sok reményt és félelmet ébresztenek bennük. Ráadásul, az ismeretlen előttük, hogy ha sugallatunkra a Jövővel foglalkoznak, valótlanságokon való töprengésre készteti őket. Egyszóval a Jövő az, aminek a lehető legkevesebb köze van az örökkévalósághoz. … Így csaknem minden gonoszság a jövőben gyökerezik. A hála a Múltba tekint, a szeretet a Jelenbe; a félelem, a kapzsiság, az érvényesülés és a szerzés vágya előre néz. … (Csűrcsavar levelei, 68-69.)"